Miért is kezdem ezt a blogot?

Helló Világ! – kezdem akkor úgy, ahogy azt a szerkesztőfelület nekem felkínálta. 🙂

Egyelőre nem is tudom, hogy kikhez szólok, kikhez szólhatnék… elérek-e egyáltalán bárkihez. Mert nem tervezek itt nagy dolgokról írni, nem tervem világot megváltani, egyszerűen csak szeretnék ezt-azt kiírni magamból. Mégpedig azért, mert úgy érzem úton vagyok valahová, de ugyanakkor talán már meg is érkeztem kicsit. 

35 éves vagyok. Sok szempontból már hosszú út van mögöttem, mégis gyakran úgy érzem, hogy most döbbenek rá alapvető igazságokra, mostanra látom igazán a saját értékrendemet, sőt még az ízlésem, a stílusom, a leginkább engem érdeklő dolgok is csak nemrégiben körvonalazódtak.

Későn érő típus vagyok, azt hiszem. De néha azt is gondolom, hogy talán túl korán kezdtem “felnőttnek lenni”, és közben nem volt időm igazán felnőni. Csak sodródni, a mindennapokat túlélni – de megélni, megismerni (főleg magamat) arra nem volt lehetőség, és nem volt energia.

Ez nekem mostanra maradt. És egyre nagyobb bennem az igény is erre, hogy végre tényleg igazi harmóniát érezzek magam körül. Akkor is ha tükörbe nézek, akkor is ha a lelkem mélyére; és persze akkor is, mikor a környezetemre tekintek.

Erről szólna tehát ez a blog. Egy harmincas nő mindennapjairól, útkereséseiről, mindenről és bármiről, ami formál, ami feltölt, ami energiát ad – vagy éppen elvesz -, és mindez annak jegyében, hogy igyekezzünk megtalálni végre az annyira áhított harmóniát.