Ősz van, ami Magyarországon az utóbbi években – sőt, lassan évtizedekben – nagyjából egyenlő azzal, hogy árad mindenhonnan a zenei tehetség. Vagyizé, inkább a zenei tehetségkutatás. Ami egyáltalán nem ugyanaz, de nem ám.
Mindezek ellenére nem értek egyet azzal sem, amikor egyértelműen lehúzzuk a magyar zeneipart – a magyar filmekkel együtt, de erről majd egy másik posztban-, a mai hazai felhozatalt. Sőt, azt sem állítom, hogy a tehetségkutatók egykori versenyzői közül nem nőttek ki igenis hallgatható, sőt kimondottan jó énekesek.
Szóval, abszolút szubjektív listámon most az én – egy egyszerű harmincas csaj – legszívesebben hallgatott, legkedvesebb magyar dalait és előadóit válogattam össze, nem feltétlenül csak az utóbbi évek terméséből.
Kommentben pedig várom a ti kedvenceiteket! 😉
A top 1 nálam már egy ideje a (dobpergés!) Honeybeast, akiknek több dala – köztük például a régebbi, és talán kevéssé ismert Hétköznapok – is abszolút rongyosra hallgatott, biztosan telefonon tárolós, bármikor aktuális zene számomra. Ilyen a Maradok, az Egyedül, a Bódottá, sőt még a kissé elcsépelt Legnagyobb hős is, de a tuti befutó tőlük a Hetes, ami egyszerűen wow! – ennyire jó! 🙂
A második helyen sem kellett gondolkoznom, ide egyértelműen az Anna and the Barbies kerül, és nem csak azért, mert Pásztor Annát az egyik legszínesebb és legpozitívabb hazai előadónak, urambocsá’ művésznek tartom. Tőlük nehéz is kedvenc számot választanom. A Tango volt az első – még évekkel ezelőtt – ami megismertette velem a csapatot, és akkoriban az Ördögre kacsintva és az Afterhours is gyakran szólt nálunk. A Márti dala aztán mindenki kedvence lett, de a Túl az óperencián vagy az Ünnepélyesen fogadom sem éppen utolsó; kiemelten most viszont a Játszanék veled-nek van itt helye, úgy érzem.
Bár nekem ehhez igazából kell egy hangulat, valahogy mégsem volt kérdés, hogy harmadikként Szabó Balázs Bandája kerül a listámra, akiktől – na és persze Pilinszkytől – a Ne félj egy igazi folyamatosan lúdbőrözős élmény sokadszorra is, a Hétköznapi is fantasztikus; de azért az abszolút kedvenc örökké Radnóti Bájolója. Nincs is erről mit mondani, ellenben lehet máris meghallgatni. Ezredszerre is ugyanolyan fantasztikus.
Rengetegszer hallgatom Dés László szerzeményeit, élén a Férfi és Nő turné utánozhatatlan dalaival, és persze utánozhatatlan négyesével – akinek ez kimaradt volna, azonnal pótolja Udvaros Dorottya, Básti Juli, Cserhalmi György és Kulka János előadásában. Tényleg kommentár nélkül, negyedik helyen csak pár a legjobbak közül: Ez a hely, Hosszú menet, Emlékem vagy, Botladozva, A szerelemről.
De ha “csak” maga Dés… akkor a Vigyázz rám, na és persze a Legyen úgy!
Ötödik helyen egy régi kedvenc, a Zanzibár. Nem tudom – és talán nem is szükséges – megmagyarázni. Egyszerűen lazák, jók, szerethetőek. Legyen az a Szerelemről szó sem volt, vagy a Március végétől, vagy akár az Indulás a Holdra fel. Leginkább talán mégis a Nem vagyok tökéletes. Na és ezt TÉNYLEG nem kell magyarázni. 🙂
Quimby. Csak ennyi. Hatodik nálam, de belegondolva ez a sorrend olyan igazságtalan. Első helyet mindenkinek! 🙂 Ja, és most az Ajjajjaj jön, de lehetne az Az otthontalanság otthona , az Autó egy szerpentinen, vagy a Most múlik pontosan, vagy tulajdonképpen bármi, nem? Dehogynem! 🙂
Hetedik helyen Rúzsa Magdi, aki ugyan nem minden dalával, de például az Egyszerrel, vagy a Mad World magyar verziójával, a Beteg a világgal, vagy akár a Nem maradunkkal azért le tud nyűgözni, újra meg újra.
Oké, hatalmasat ugrunk a stílusok között. Tényleg óriásit. 🙂 És akármilyen furcsa lehet az előzőek fényében, Majka van a listám nyolcadik helyén. Egyrészt azért, mert zenében abszolút mindenevő vagyok (na jó, azért mindenképp valahol a mulatós és a punk metál között helyezném el magam, ha már… 🙂 ), másrészt pedig azért mert Majkát kedvelem, na. Ez van, elfogultságot jelentek be, de az első – és akkor még esküszöm nézhető – Való Világ óta kedvelem, követem, és bejönnek a számai is. Belehalok, naná… vagy a Plastikheaddel közös Ha menni kell, többek közt. A legbiztosabb befutó pedig az “Eléglesz”.
Kilencedik a Sugarloaf, akiktől szintén nem minden nyerő, de ami igen, az évek óta tuti befutó. Ilyen például a Dolce Vita, a Hunny Bunny vagy a Hajnalig még van idő, de egy nagyon régi, talán nem annyira ismert daluk az abszolút kedvenc: Túlélni téged.
Rengeteget gondolkodtam, kit is írhatnék tizediknek. Végül abban maradtam magammal, hogy ide egy kis listán belüli listát írok, mert van sok (értsd: rengeteg) olyan magyar énekes vagy együttes, akitől mindössze egy-két dalt hallgatok, viszont azokért meglehetősen odavagyok. Vigyázat, stíluskavalkád következik! 🙂
- Kovács Kati. Hát, mit is mondhatnék. Nosztalgia és minden egyéb, mindenesetre a Nálad lenni újra, a Most kéne abbahagyni, az Elfutok, na és főleg a Jobb ez így nekem… szerintem ezeket még tuti nyolcvanévesen is fújom majd. Igazi kortalan slágerek.
- Budapest Bár. Hát, dettó, mint az előzőekben. Nem is sorolnám, bármikor bármelyik hallgatható, de nekem azért ehhez kell egy hangulat. 🙂
- Péterfy Bori & Love Band és a Hajolj bele a hajamba. Van kérdés? 🙂
- Boggie és az ő Parfümje. Imádom.
- Oláh Ibolya: Baby.
- Mondtam, hogy stíluskáosz lesz: Wellhello és az Apuveddmeg. NEM tudom megmagyarázni, de minden alkalommal röhögnöm kell a szövegen. Annyira eltalálták, nem? hashtagyolo 😛
- Auth Csilla és a Jól vagyok és pont. Egyszerűen az optimizmus maga. 🙂
És persze, hogy lehetne még a sort folytatni, de talán az általam legfontosabbnak vélt, vagy inkább legtöbbször hallgatott zenék helyet kaptak itt. Nos, egyezik valamennyire az ízlésünk? 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: